Szél, víz, rovarok...    ...avagy a beporzás tudománya

A megporzás, beporzás vagy idegen szóval pollináció a virágos vagy magvas növények szaporodásának az a mozzanata, melynek során a hímivarsejteket tartalmazó virágpor (pollen) a nyitvatermők esetében közvetlenül a magkezdeményre (ovulum), a zárvatermők virágaiban pedig először a termő bibe részére kerül (ahonnan a bibeszál sejtközötti járataiba pollentömlőt növesztve ér el a magkezdeményhez).

A pollen célba juttatása (különösen a zárvatermőknél) összetett feladattá vált.

A célba juttatás közvetítője szerint:

• Az anemofil virágokat a szél porozza be. Ezek a dísztelen virágok sok és apró virágporszemcsét termelnek, és a porzók hosszan kinyúlnak a virágból. Nem termelnek nektárt. Ez az egyszerű mechanizmus általánosan jellemző a nyitvatermőkre, de előfordul jó pár zárvatermőnél is (pl. diófafélék, fűzfafélék, perjefélék).
• A hidrofil virágokat a víz porozza be – ez a megoldás értelemszerűen a víz alatt virágzó növényekre (pl. Ceratophyllales) jellemző.
• A zoofil virágokat állatok (a leggyakrabban rovarok) porozzák be. Ezek a szélnél jobb arányban juttatják célba a pollenszemcséket, ezért az ilyen virágokban kevesebb a porzó és a virágporszemcse. Az állatok odacsalogatására, a virágpor célzott célba juttatására egyes növények igen bonyolult és specializált szerveket fejlesztettek ki. A zárvatermők nagy része nektár formájában táplálékot nyújt különböző rovaroknak, az orchideafélék családjába tartozó bangók virágai egy-egy rovarfaj alakját és színezetét utánozzák, a selyemkórófélék közé tartozó dögvirág fajai kellemetlen, a romló húséra emlékeztető illatukkal a döglegyeket vonzzák magukhoz.

A beporzás létfontosságú folyamat, főként azért, mert a növények másként nem tudnak szaporodni, ezért szükségük van bizonyos tényezőkre, amik elvégzik a beporzást: szél, rovarok, víz (ez utóbbi vízi növények esetében). Beporzáskor a pollenszemek ugyanazon vagy más növényen nyíló virág bibéjére jutnak.

A fotó forrása: Lisa Fotios / Pexels

Szélbeporzású növények: gabonafélék, így a búza, a kukorica és a rizs is ide sorolható.

A rovarbeporzású növények közé a vadnövények 80%-a és a termesztett növények 75%-a sorolható. Ide tartoznak a gyümölcsök is: alma, körte, meggy, cseresznye, erdei gyümölcsök, szilva, barack, citrusfélék, avokádó. A zöldségek is ebbe a csoportba sorolhatók: paradicsom, paprika, uborka, padlizsán, tökfélék, hagyma, sárgarépa, káposztafélék, dinnye. DE!!! A napraforgó, repce, lucerna, takarmánynövények és a cukorrépa beporzása is elengedhetetlen. Számtalan más növényfaj is eltűnne beporzás nélkül, hiszen a beporzó rovaroknak köszönhetően a termés, ami az asztalunkra kerül 90%-kal növekszik.

Nemcsak a házi méhek és a lepkék, de például a vadméhek és a zengőlegyek is fontos szerepet töltenek be a beporzás folyamatában. Nagy-Britanniában például több, mint 200 beporzó rovar él. Szükség is van rájuk, mivel nem elég egy-egy gyümölcsfát, növényt egyszer beporozni. Az almafa virágát legalább 25 alkalommal kell látogatni, kb. 21 alkalommal az eperét, 6-6 alkalommal az egres és a ribizli virágát. Így esélyesebb, hogy a gyümölcs szépen fejlődik.

Mivel más rovarok kevésbé ismertek, ezért a méhek mellett ebben a rovatban róluk is fogok írni, hogy jobban megismerjük a természetben vállalt fontos szerepüket.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: mariya_m / Pixabay