Magányosan élő méhek, 8. rész

Magányosan élő méhek, 8. rész


Magányos méhekről szóló sorozatomban most egy nagyon különleges méh következik. A neve: verejtékméh, akit az izzadság iránti vonzalma miatt neveztek el így. A verejtékméh egy magányos méhfaj, amely az Egyesült Államok keleti részein őshonos ugyan, de mostanra körülbelül 4500 izzadt méhfaj ismert, és az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatók egyes fajaik. Egy korábbi tanulmányból kiderült, hogy az Egyesült Államok délkeleti részének erdeiben felfedezett méhek nagyjából 91%-a verejtékméh volt. Külsejük igen változatos, fekete, kék, zöld, sötét színű és fémes megjelenésű is él, sőt sok hímet a sárga arcáról és a vékony testéről lehet felismerni, ennek ellenére a verejtékméhek eléggé hasonlítanak egymásra. Mind a hímek, mind a nőstények körülbelül 8 mm hosszúak átlagban. A hím verejtékméh állkapcsa általában sötétebb, és kissé kékesebb, mint a nőstényeké. Különféle növényeket poroz be, tehát társadalmunk fontos tagja. Ideje nagy részét fészke közelében tölti, de néha-néha felkeresik a közeli bozótokat, és mezei területeket is.

Talajban, agyagban, és olykor fákban fészkelnek. De nem ez a fő jellemzőjük, hanem az, hogy mennyire vonzódnak az izzadsághoz. Tudósok különböző csoportjai megfigyelték, hogy mind a hím, mind a nőstény méh lenyalja a verejtéket az emberi bőrről, valószínűleg só után kutatva.

A verejtékméh fontos beporzó, több mint 40 különböző virágfajt látogat, még a feltűnőbb növényeket, így például a diót is kedveli. Az idegen virág sem zavarja, szívesen gyűjt azokról is nektárt és virágport, még a természetes környezetéhez sem ragaszkodik, hajlandó más területekre is elrepülni egy-egy jobb falat érdekében. Egy nőstény akár tíz különböző fajtájú virágból is gyűjt pollent, ami gyakran csak egyetlen sejtre elegendő táplálék. A hímek pedig olyanok akár a járőr, mivel a virágok között repkednek, szinte folyamatosan, és ezt olyan gyorsan teszik, hogy szemeinkkel csak nehezen tudjuk őket követni.

 

A fotó forrása: Barbara Storms / Shutterstock.com

 

Februártól egészen novemberig aktív, de a déli államokban ennél akár hosszabb ideig is folytatja aktív életmódját. Ebből a repülési szezon április elejétől szeptemberig tart, de a fészkek csak május elejétől augusztus elejéig mozgalmasak. Évente két-három nemzedék él túl a szabadban, ez az évszakok váltakozásának köszönhető, de laboratóriumban akár 6 nemzedék is felnő. A hímek rendkívül rövid ideig élnek, mindegyikük ősszel elpusztul, átlagos életkoruk laborban 14,88 nap. A szabadban augusztusban és szeptemberben párosodnak a verejtékméhek, de a talaj nedvessége miatt nem tudnak fészket letenni a nőstények. Erre legkorábban áprilisban kerülhet sor, az utódok június környékén kelnek ki, és a hónap végére már a saját fészküket építik.

Magányos méhként élve az esetek 90%-ában nem maradnak a nőstény méhek kikelés után a méhanya fészkében akkor sem, ha az még él. De tudósok felfedezték, hogy magányosságuk ellenére vannak olyan verejtékméhek, akik összeállnak, és kisebb csoportokba szerveződve élnek. Erre többnyire a méhanya elhunyta után kerül sor, és ezek a fiatal nőstényméhek összebújva élik túl a telet. A leggyakoribb azonban az, hogy a szaporodó nőstények egyáltalán nem együttműködőek. Az idegen, behatolni vágyó méheket azonnal megtámadják. A méhanya akár a saját utódait is megtámadja, ha az véletlenül, vagy szándékosan abba a fészekbe akar bemenni, amit nem ő épített fel. Ha két fészek egymás közelében épül meg, akkor gyorsan falat húznak egymás közé. A hímek minden éjjel visszatérnek ugyanarra a helyre, ahol alszanak, és néha ők is csoportokban vannak, de legfeljebb 6 hímből álló csoportok alakulnak ki. Erre akkor kerül sor, ha az alvóhelyek korlátozottak, egyébként nem szívesen osztják meg a helyüket másokkal. Érdekesség az, hogy megfigyelték, amikor több hím együtt alszik, akkor alvás közben mind ugyanabba az irányba néz. A hímek sem békés fajta, mivel üres fészkekbe behatolnak és beköltöznek, de ha más hím is megpróbál bejutni, azt megtámadják.

A hím verejtékméh semmit sem bíz a véletlenre: a munkát gyakran a szórakozással keveri, hiszen náluk a párosodás viráglátogatás során zajlik. Szinte az összes nőstény párosodik, ezt tudva a hím, él is a lehetőséggel. A hímek rajokban repkednek a virágok felett, így „vadásznak” a nőstényre. A hím verejtékméh nem éppen üldözős típus, tehát nem a levegőben, repülés közben cserkészi be leendő társát, hanem megvárja, míg a nőstény leszáll a virágra. Táplálkozás során, ha megpillantanak egy nőstényt, aki hasonló méretű hozzájuk, akkor lecsapnak rá. Ha a nőstény nyitott a párosodásra, akkor három másodperctől két percig tartó kaland veszi kezdetét, ha nem, akkor tovább keresgélnek. Az sem rémiszti el, ha a nőstényt már más meghódította, rászáll a hímre és megpróbál ő párosodni azzal a nősténnyel. Párzás előtt a hím megsimogatja a nőstény fejét, de később, amikor már összekapcsolódtak, nem romantikázik tovább. A nőstény néha megpróbálja megharapni a hím méhet. A hímek rendkívül válogatósak nőstény téren: nem részesítik előnyben sem a fiatal, sem az idős nőstényeket.

A verejtékméhek nem ragaszkodnak egyetlen fajta fészektípushoz, és nincsenek komoly szabályaik arra vonatkozólag, hogy miből és hova építsék a fészküket. Akár kidőlt fákba is szívesen költöznek. Attól függően, hogy éppen mi áll a rendelkezésükre, építhetnek fára függesztett fürtfészket egymáson elhelyezett vízszintes rétegekkel, de akár alagútba is beköltözhetnek, ahol egyetlen, vagy lánchoz hasonló sorokat állítanak össze.

A nőstények egyenként építik meg a sejteket, cellákat, ahova petéiket lerakják, és általában éjszaka végzik el a munkát. Fészeképítés során figyelembe veszik azt is, ami a rendelkezésükre áll, tehát nem szabályosan, hanem különféle elrendezésekben építik fel a cellákat, attól függően, mi az, ami beszerezhető. Így a cellaépítés egyes folyamatai akár ki is maradhatnak. Például az elsődleges cella felépítése kimarad, ha egy régi cella használható. Ezt követően reggel táplálkoznak, majd nektárt és virágport gyűjtenek, ami táplálékul szolgál majd a lárváknak. Délután gömbbé formálják a nektár és virágpor keverékét, majd elhelyezik azokat a sejtekben, ahova leteszik a petéiket is. Amint készen vannak, bezárják a sejteket. Ha szükséges, akkor dél környékén, vagy délután őrködnek egy kicsit.

 

 

Forrás:

wikipedia

Felső kép: GM-VA / pixabay

Tetszett a cikk?

 

MézVilága cikkek

További cikkek »

 

....