Sorozatomban ismét a művészméhek családjának egy aktív tagjával ismerkedünk meg, aki nem más, mint a KŐMŰVESMÉH. Magányosan élő méheink ötödik csoportjába a szabadkőműves, vagy kőműves méh tartozik, amely a Megachilidae családba tartozó, Osmia nemzetség tagja. A nemzetség fajai között fellelhető többek között a gyümölcsös kőműves méh, az áfonyás méh, a szarvasarcú méh és a vörös kőműves méh is, de az előző részben tárgyalt méh, a levélvágó, vagy lucernabeporzó szabóméh is ide tartozik. Az első kettő az Egyesült Államokban, a harmadik Kelet-Ázsiában, a negyedik pedig az európai kontinensen őshonos, bár kereskedelmi céllal néhány fajukat máshova is áttelepítették. Legtöbbjük tavasztól nyár végéig aktív. Észak-Amerikában a becslések szerint 630 különböző Megachilidafaj található, köztük a Megachile, az Osmia, az Anthidium, a Hoplitis és a Chalicodoma. Az azonosított fajok száma meghaladja a 4000-et. Így a Megachilidae a megnevezett méhfajok 15-20%-át teszi ki. A fajaik között található zöld, vagy kék színű, de van fekete és legalább egy fajuk rozsdavörös színű. A nőstények nagyobbak a hímeknél. A kőműves méhek különösen hatékony beporzók. A mézelő méhekkel vagy a poszméhekkel ellentétben az Osmia fajok magányosak; minden nőstény termékeny, és saját fészket rak, ami kemény munka eredménye, mert ezeknek a fajoknak nincs dolgozó méhe.

A kőműves méhek nevüket arról kapták, hogy iszapot vagy más "falazó" terméket használnak fészkeik felépítéséhez, amelyeket a természetben előforduló résekben, például kövek repedései, vagy más kis sötét üregek között alakítanak ki. De az is előfordul, hogy falazáshoz használt termékek, például téglák réseiben fészkelnek. Egyes fajok a más rovarok által, fákban fúrt lyukakat is felhasználják. A Megachilidae nemzetség tagjainak ez is a fő jellemzője: életük abból áll, hogy fészkeket építenek, amelyeket cellákra, vagyis sejtekre osztanak. A kőműves méh építkezés előtt gondosan kiválasztja azt a helyet, ahova majd a petéit le szeretné tenni. Megtisztítja, de ha úgy látja, hogy mégsem felel meg az elvárásainak, akkor azonnal otthagyja. Ha kedvére való hely, és elég tiszta is, akkor nekiáll az építkezésnek. A végeredmény egy rendkívül szorgalmas munka eredménye. A fészek kemény agyagszemcsékből és apró kődarabokból épül fel. A méh összehordja a kis homokszemcséket, majd egyre durvább anyagokat is beleépít a fészekbe. Hát bizony nincs könnyű feladata: a köveket és az egyes elemeket a lábaival a melléhez szorítja és így viszi el a helyszínre, ahol építkezni szeretne. Kicsi fészkeket épít, amelyek szabályosan egymás mellett sorakozva épülnek fel. A lyukakat malterral tölti ki, ezt lesimítja, tehát valóban úgy építi a fészket, mint egy igazi házépítő. A belső területet is alaposan elkészíti. A fal elválasztja egyes cellákat egymástól, így minden pete külön fészekbe kerül. Amikor felépül a fészek, akkor a méhanya a tetején lévő nyíláson keresztül behordja az összegyűjtött nektárt és virágport, majd leteszi a petét. Ha mindennel elkészült, és elégedett az eredménnyel, akkor befalazza a nyílást, majd nekiáll a következő fészek elkészítésének.

Innentől hasonlóan "működnek", mint az előző részben megismert szabóméhek, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen ugyanannak a nemzetségnek a tagjai. A petékből lárvákká alakult leendő méhek számtalan vedlésen mennek keresztül, majd selyemszerű gubót képeznek a bebábozódáshoz. A lárvák báb formájában élik át a téli hónapokat. Amikor a bábban átalakul a lárva, és kifejlődik a méh, akkor a rovar kirágja magát a gubón, és elhagyja a fészket. Először a hímek repülnek ki a fészkekből, de ők megvárják a közelben a nőstényeket, sőt vannak köztük segítőkész hím méhek, akik segítenek a nőstényeknek is, hogy könnyebben elhagyhassák a gubót. A nőstények egy, vagy akár több hímmel is párosodnak, ezzel megrövidítve a hímek életét, akik rövid idő után elpusztulnak. A nőstényre azonban vár még egy feladat: saját petéinek fel kell építenie a fészket, de aztán ő is elpusztul, nagyjából néhány héttel éli túl társát.

Egyes Osmiák csigaházat használnak, de vannak olyan fajok is, akik fittyet hánynak a szabályokra, és szabálytalan üregekbe fészkelnek.

A fotó forrása: Tidy / pixabay

A Megachilidafélék egyes nemzetségei tenyészparaziták, gyakran rokon nemzetségekben élősködnek. Általában azelőtt lépnek be a fészekbe, hogy azt lezárják, és egy cellába rakják le tojásaikat. A kikelés után a parazita lárva elpusztítja a gazdalárvát, hacsak a nőstény parazita még nem tette meg, majd elfogyasztja a táplálékot. A parazita fajok azonos méretűek vagy kisebbek, mint áldozataik.

Forrás:          

hmn.wiki

wikipedia

Felső kép: Jennifer Bosvert / Shutterstock.com