A Megachile nemzetség az egyik legnagyobb méhnemzetség, több mint 50 alnemzetségükben 1500-nál is több faj található meg. Sorozatom mostani részében ismét egy művészméhekhez tartozó fajtával ismerkedünk meg.

Szabóméhek

Vannak olyan növények, amikkel még a házi méhek sem tudnak semmit kezdeni. Ilyen például a lucerna. Szerencsére léteznek olyan vadméhfajok, akik pont erre a növényre specializálódtak. Többek között kiváló lucernamegporzó a szabóméh is. A művészméhek családjához tartozó, lucernamegporzóként elhíresült szabóméhek kizárólag lucernapollennel táplálkoznak, s tetőfedő nád üregébe helyezett petéiket lucernalevéllel zárják le. Ezért őket lucerna-szabóméhnek is szokták nevezni.

Májustól-októberig találkozhatunk velük, főleg a délelőtti órákban dolgoznak.

A szabóméheket tenyésztik is, hiszen rendkívül hatékony beporzók, és az emberek gyakran áttelepítik őket különböző régiókban, ahol hiány mutatkozik e méhekből. A szabóméhek más méhektől eltérően nagyobb távolságokra szállítják el a virágport, ezzel pedig értékessé is válnak, hiszen amíg a nektárt és a pollent elszállítják a fészkeikbe, addig akaratlanul is átviszik a pollent a hím virágrészekről (porzók) a női virágrészekre (bibékre), elősegítve ezzel a növények szaporodását. A lucernán kívül a leggyakrabban málnán, rózsán, orgonán, tölgyeken, akácon és ecetfán tevékenykednek. De amiben a legjobbak: az a fészeképítés.

A fotó forrása: francok36 / wikipedia

A szabóméhek a fészeképítés mesterei

A Megachile nemzetséghez tartozó, kb. 7-17 mm hosszúságú, magányos vadméhek igen kreatívak, mivel a lombot hasonlóan vágják el egy professzionális szabóhoz. Innen kapták a nevüket is. Rágóik ugyanis kiválóan alkalmasak arra, hogy a leveleket szépen kiszabják. Ezeket az általában kör formára vagy oválisra vágott leveleket nem eszik meg, hanem azt a cső alakú bölcsőt bélelik ki vele, amibe a petéiket teszik le.

Fészket fákon keletkezett mélyedésekbe is építenek, de leggyakrabban a földben lévő üregekbe, mély vagy keskeny odvakba költöznek be. Fészkük egyetlen hosszú cellaoszlopból áll, amelyet a méhanya rendkívül gondosan kibélel: az odú fenekére egy nagy levelet helyez el, míg több levéllel a fészek falát is beteríti. Ezeknek a leveleknek mindegyike méretre és formára van szabva, előnyben részesítik a sima felületű, hajlékony leveleket. Ez a sérülés egyébként a növényeknek csak kisebb problémákat okoz, ritkán van hatással a növények egészségi állapotára.

A méhanya a cellákban elhelyezi a táplálékot is, ami nem más, mint nektárral elkevert virágpor, s csak ezt követően teszi le a petéket. Minden cellába egy-egy pete kerül, és minden egyes cellánál megismétli az alábbi műveletet: Az első cellába lerak egy petét, majd megtermékenyíti azzal a hímivarsejttel, melyet még párosodáskor raktározott el. A fészket bezárja összedarabolt levelekkel, és nyálával betapasztja. Ezt ismétli addig, amíg legalább 10-15 „bölcső” el nem készül, az egyes bölcsők egymás tetejére kerülnek. A peték 3-4 nap után kikelnek, lárva lesz belőlük (ahogy a méhészek nevezik: álca). A lárvák azonnal megéheznek és elfogyasztják a táplálékot. Számtalan vedlésen mennek keresztül, majd selyemszerű gubót képeznek a bebábozódáshoz. A lárvák báb formájában élik át a téli hónapokat. Amikor a bábban átalakul a lárva, és kifejlődik a méh, akkor a rovar átrágja magát a gubón, és elhagyja a fészket. Legtöbb esetben a hímek kelnek ki először, majd elindulnak, de a fészkük közelében megvárják a nőstényeket. Párosodnak velük, amely után a méretükben kisebb hímek elpusztulnak, a nőstények pedig kezdik felépíteni a fészküket a fenti módon. Ők néhány héttel élik túl a hímeket. Egy év alatt egy teljes méhnemzedék is felnőhet.

A méhanya nem mindegyik petét termékenyíti meg. A megtermékenyített peték –, amelyek az alsó sorban helyezkednek el –, nőstények lesznek, míg a nem megtermékenyített petékből hímek kelnek ki.

Kutatási eredmények szerint a megachile faj azért használ vágott leveleket a fészkek megépítésére, mert a levél segít megakadályozni a lárva táplálékának kiszáradását.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Bernhard Plank / wikipedia