Művészméhek közé tartozó magányos méh a FALIMÉH. Mai írásomban őket mutatom be.

A faliméhek az Antarktisz kivételével minden földrészen élnek. A közel négyszáz leírt fajt három alnembe osztják. Néhány faj alnembe sorolatlan; mások rendszertani helyzete bizonytalannak tűnik.

Magyarországon több mint negyven fajuk honos, illetve fordul elő alkalmilag. Közülük a legismertebbek:

• fehérhasú faliméh
• kék faliméh
• atracél-faliméh
• csigalakó faliméh
• kétszínű faliméh
• kétfogú faliméh
• szarvas faliméh
• vöröshasú faliméh
• feketehasú faliméh
• kékfejű faliméh

A faliméhek teste a háziméh dolgozókénál kisebb és zömökebb. Sűrűbb szőrzetük miatt gyakran kis poszméheknek vélik őket. Testük fekete vagy zöldes-kékes, akár fémesen csillogó is lehet. Az olykor színes szőrzet nem takarja teljesen a test színét, de így meghatározza megjelenésüket. A hímek homlokán feltűnően fehér a szőrzet. Fullánkja rövidebb, mint a háziméheké és fogacska is kevesebb van rajta. Nem tud mélyen az ember bőrébe hatolni, ezért a sarokba szorított faliméh csípése a háziméhénél kevésbé fájdalmas.

A fajokat általában csak a szakemberek képesek megkülönböztetni; az egyetlen kivétel a szarvas faliméh, amelynek fején nemcsak a két csápot láthatjuk, de két kis szarvacskát is.

A faliméh magányosan él, tehát a társas rovaroktól eltérően nincs királynője és nincsenek dolgozói; minden nőstény termékeny. A hím párzás után magára hagyja a nőstényt, és az egyedül készíti el utódaik bölcsőjét különféle üregekben úgy, hogy az egyes bölcsőket, majd a végén az egész üreget sárral, esetleg növényi anyagokkal lefalazza. Az üreg lehet fakéreg vagy kő alatt, csiga üres házában, nádszálban, a fában fejlődő rovarok (főleg cincérek) üres járataiban, kb. 7 mm átmérőjű üreges növényi szárakban, és szívesen elfogadják a rovarszállókban nekik kínált, kifúrt fadarabokat is. A bölcsőbe virágpor és nektár keverékét hordja be úgy, hogy a kétféle anyagot gyakran más-más növényről gyűjti. Amikor ezek mennyisége már elegendő egy utód számára, akkor elhelyez a bölcsőben egy petét. Ha az üreg mérete ezt megengedi, a következő bölcsőt is ott kezdi el; egymás mögött akár ötnél is több bölcső lehet.

Általános szabály, hogy a belső, korábban kialakított bölcsőkbe rakott petékből rendszerint nőstények kelnek ki, a külső, később készített bölcsőkbe pedig megtermékenyítetlen peték kerülnek, és azokból hímek fejlődnek.

A bölcsőket — fajtól is függő módon — rendszerint március és július között készítik el úgy, hogy az azt lezáró sárdugó belső oldala szemcsés marad, a külsőt viszont tapasztás közben a méh simára döngöli. Ez a felületi különbség segíti a lárvát annak eldöntésében, hogy merre kell távoznia a fészekből. A kis nyű napokon belül kikel, és miután felfalta az előkészített eleséget, bebábozódik. A bábból legtöbbször már ősszel kikel az új méh és így, imágó alakban vészeli át a telet. Következő tavasszal a külső bölcsőkből először a hímek kelnek ki, és már lesik, hogy a nőstények megjelenjenek. Vannak olyan fajok, amelynek hímjei aktívan segítenek a nősténynek kirágni a bölcső falát, hogy mielőbb megtermékenyíthessék azt. Párosodás közben a hímek vannak felül (a nőstény hátán), és utána hamarosan elpusztulnak. A nőstények néhány hétig keresik az üregeket és építik a bölcsőket.

Vörös faliméh bölcsői fa furatában. A csövet lezáró sárréteg mögött üres kamra van, amitől a paraziták nehezebben férnek hozzá a lárvákhoz. A fotó forrása: Sandy / wikipedia

A csigalakó faliméh üres csigaházakba fészkel, és a válaszfalakat levélpépből készíti el.

Szorgos táplálékgyűjtő tevékenységük a legjobb beporzók közé emeli őket. Szórványos adatok szerint az egy bölcsőhöz szükséges táplálékért akár 600 virágot is felkereshetnek. A virágport a potroh hasoldalán lévő különleges szőrzetben gyűjtik, így a következő virágra megérkezve a pollenszemek könnyen fölkenődnek annak bibéjére. Egyes fajaikat árusítják is hogy a megfelelő növényekhez kihelyezve növeljék a termést; mások méhbölcsők telepítésével csalogatják őket kertjükbe, gyümölcsösükbe. Olyankor is repülnek, amikor ősszel hűvösebbre fordul az idő, és a háziméhek már a kaptárban maradnak. A gyümölcsfák beporzására különösen hasznosak a kora tavaszi fajok, így például a kékfejű faliméh például kora tavasszal az almafa remek beporzója.

Magányosan élő fajként egyáltalán nem agresszív; a csípést csak végső szorultságában kockáztatja meg.

A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület által meghirdetett „Az év beporzói 2023” szavazáson az első helyen a faliméh végzett a szavazatok 45%-ával.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Párzó kékfejű faliméhek, forrás: André Karwath / wikipedia